"Aki három nappal előre képes látni, gazdag lesz háromezer évre." /japán közmondás/

Főoldal    A tőzsdei tanfolyamok összehasonlító fóruma








Munkajövedelem és tőkejövedelem.

A lehetséges jövedelmek két fő formája a munkajövedelem és a tőkejövedelem. Munkajövedelem klasszikus példája az, ha valaki elmegy alkalmazottnak egy céghez, és ezért havonta fizetést kap. Tehát dolgozik, és ezért pénzt kap.

Nézzünk példát tőkejövedelemre. Valaki részvényt vesz, és azon árfolyam nyereséget ér el. Ez tőkejövedelem, mert az illető nem maga dolgozott, hanem a pénze dolgozott.

Úgy is mondhatnánk, hogy valaki vagy úgy keres pénzt, hogy valamit csinál, vagy úgy, hogy valamit birtokol, ami számára pénzt termel. Persze egy személynek lehet egyszerre munkajövedelme és tőkejövedelme is.

Vehetünk az állam által garantált kincstár jegyeket, amelyek 5-10%-os hozamot fizetnek. Vehetünk részvényeket, vagy kereskedhetünk a forexen.

Mi a helyzet a vállalkozókkal, cégtulajdonosokkal? Ha valaki a saját cégében dolgozik, akkor az inkább munkajövedelemnek számít. Hogy valaki inkább alkalmazott a saját cégében, tehát ténylegesen munkavégzésből él-e annak ellenére, hogy cége van, vagy pedig inkább cégtulajdonos-e ezt a következőképpen lehet eldönteni. Azt a kérdést kell feltenni, hogy megy e nélkülem a cég? Ha elutazom három hónapra, és visszajövök, akkor mit találok? A cég működik ugyan úgy, vagy pedig szörnyű helyzetbe került, mert elment a "gazda"? Ha a cég nem megy a maga útján nélkülem, akkor én nem egy cégtulajdonos vagyok, (bár lehet, hogy szeretek úgy gondolni magamra), hanem egy alkalmazott a saját cégemben.

A világ ma úgy van felépítve, hogy munkajövedelemből nem lehet meggazdagodni. Egy középosztálybeli életet lehet élni, de nagyjából ennyi. Ez alól persze van kivétel, például felkapott, tehetséges sportolók (külföldön) vagy edzők, vagy művészek (zenészek) hatalmas pénzeket keresnek, de azért ők nagyon kevesen vannak a többiekhez képest. Tehát, ha csak valaki nem rendelkezik kiemelkedően jó képességekkel ezen területek valamelyikén, akkor nem számíthat arra, hogy munkajövedelemből meggazdagszik.

Ennek, ha kicsit utána gondolunk részben az az oka, hogy az a munkaidő, amit valaki a saját munka végzése során felhasználhat csak korlátozott. Egy nap csak 24 órából áll, és mindenkiből csak egy van. Ez kíméletlenül behatárolja azt, hogy valaki egymaga mennyi termelésre képes.

Ha valaki gazdag akar lenni, akkor olyan irányokban kell gondolkodnia, amelyekben szinte megsokszorozhatja önmagát. Tehát, ha cipőgyártással foglalkozik, akkor egymaga sosem tud annyi cipőt elkészíteni, mint ha létrehoz egy üzemet 30 fővel. 30 ember már sokkal több cipőt tud elkészíteni. Ha valaki fel tud építeni egy ilyen üzemet, és el is tudja adni a termékét, majd a vezetést átadja valakinek, és a cég már nélküle megy tovább, akkor elérte azt a helyzetet, hogy cégtulajdonos lett. Ha nem csinál semmit, akkor is pénzt keres azért, mert birtokol valamit, ami egy pénzt termelő gépezet, egy jól működő cég.

Ennek a témának megvan a maga irodalma, és az ember hajlamos fellelkesülni, és azt gondolni, hogy nagyon klassz élet lehet az, amelyben csak birtokolunk valamit, ami pénzt termel és nekünk nem is kell csinálni semmit. Persze, ez nagyon kellemes gondolat, de az a helyzet, hogy valamit helyesen birtokolni nem is olyan könnyű dolog. Egy pénzt termelő gépezet felépítése szintén nem megy egyik napról a másikra. Ha az ember cégtulajdonos, akkor ez külön szakértelmet kíván. Ha valaki befektető, ez szintén egy szakértelem. Tehát oda akarok kilyukadni, hogy lelkesedés nélkül ezek a dolgok nem mennek, de ez önmagában kevés. Ezt a dolgot ugyan úgy meg kell tanulni, mint minden mást az életben, amiben jók akarunk lenni, és el akarjuk érni a célunkat. Akár egy üzletet akar az ember felépíteni, akár befektetésekkel, vagy tőzsdei kereskedéssel akar foglalkozni rengeteg kisebb nagyobb "csapda" vár rá ezen az úton, amelyeket csak tudással, tapasztalattal és körültekintéssel kerülhet el, de így is lesz olyan, amelyet nem fog tudni elkerülni és beleesik. Vigasztaljon minket az a tudat, hogy ez része a tanulási folyamatnak, és hogy a mára sikeressé vált emberek is beleestek ezekbe a csapdákba. Az átlag "sikeres" ember többször is kerül csődhelyzetbe, mielőtt sikeres lesz. A chicago-i kereskedő, akinek a könyvéből idéztem feljebb, ugyanebben a könyvben azt mondja, hogy egy kezdő tőzsdei kereskedő számára nincsen rosszabb annál, mint ha két hétig folyamatosan csak nyer. Sejthetjük miért. Mert elbízza magát, egyre könnyelműbb lesz, és végül egy rossz döntéssel hatalmasat veszít. Tehát a kudarcok fontos részei a tanulási folyamatnak.

Még egy gondolat arról, hogy mi mennyi ideig tart. Ez egy nagyon aktuális példa, amit elmondok. Kb. két héttel az előtt, hogy e sorokat írom egy olyan weboldallal találkoztam, amely arról beszélt, hogy a tulajdonosa hamarosan elindít egy online marketing valóság show-t, amelynek az a lényege, hogy az illető 25 hét alatt felépít egy pénzt termelő weboldalt, és ezt a munkát az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik. Naponta csak fél órát dolgozik majd rajta, és a végén havi egy millió forintot fog tisztán termelni az oldal. Nos, havi egy millió elég vonzó a legtöbb ember számára, és pláne fél év alatt elérni napi fél óra munkával! Nekem az a véleményem, hogy ha ez sikerül is az illetőnek, azt nem fél év és napi fél óra munkával éri el, mert szerintem ő már előre tudja, hogy mit fog csinálni, bizonyára többször is megcsinálta már, tehát neki már sok sok munkaórája benne van ebben. Kitanult, megtanult valamit, amit most fel fog használni arra, hogy felépítsen valamit. Ha valaki már felépített két-három építőipari vállalkozást, akkor a következőt már jóval könnyebben létrehozza.

A témához kapcsolódóan van egy sztori. Az öreg Picasso egy étteremben üldögélt, amikor odament hozzá egy nő, és azt kérte tőle, hogy rajzoljon neki valamit, bármit, és mondja meg az árát, és ő kifizeti. Picasso készített helyben egy rajzot, és közölte, hogy az ára 1000 dollár lesz. A nő elképedt. - Ezer dollár? Hiszen ez magának csak két percébe került! "Nem hölgyem, nekem ez 30 évembe került" válaszolta az idős mester.


Ha valaki a tőkejövedelmek, befektetések területén sikeres akar lenni, annak nagyon sokat kell tanulnia, de egy plusz nehézséggel is találkozik. Ez a plusz nehézség, pedig az, hogy ez nem egy olyan szakma, amit iskolában tanítanak. Azt kell mondjuk, hogy a gazdasági felsőoktatás sem tanítja meg ezeket a dolgokat. A gazdasági felsőoktatásnak nem az a feladata, hogy befektetőket, cégtulajdonosokat képezzen, hanem az, hogy számvitelben, menedzsmentben, marketingben stb.-ben jártas alkalmazottakat képezzen a cégek számára. Azon belül is első sorban a nagy nemzetközi cégek számára.

Tehát az iskolákban azt tanulhatjuk meg, hogy hogyan legyünk jó alkalmazottak. Ott ezt tanítják, ezt nevelik belénk, és az az igazság, hogy fel sem kínálják azt, hogy esetleg más lehetőség is létezik. Persze az oktatók, tanárok is nagyrészt alkalmazottak.

Hadd jegyezzem meg, hogy sok embernek - ami azt illeti a legtöbb embernek megfelel az, hogy alkalmazott. Természetesen az alkalmazotti létnek is megvannak az előnyös oldalai, ezt ki ki személyisége, vérmérséklete szerint eldöntheti. Illetve az a baj, hogy nem döntheti el! Ezt az egyet kínálták fel nekünk az iskolákban, ezért aki igazából más életet szeretne magának annak igazán mellbevágó az, amikor valahonnan azt hallja, hogy van más lehetőség is. Igazán sorsfordító dolog elolvasni bizonyos könyveket a témában, vagy meghallgatni olyan előadókat, akik hajlandóak ezt a másik világot is felfedni.

Valamiben igazán jóvá válni sosem könnyű még akkor sem, ha erre szakosodott iskolákban tanulhatunk. Hát még, ha erre nincs is iskola! Dupla, vagy tripla erőfeszítést igényel. Az ember csak tapogatózik, elindul valamerre, és gyakran visszahuppan.



Olvasd el a többi írásunkat is!
Visszatérés a főoldalra.