"Aki három nappal előre képes látni, gazdag lesz háromezer évre." /japán közmondás/

Főoldal    A tőzsdei tanfolyamok összehasonlító fóruma








A világ pénzügyi rendszere

Ez egy elég izgalmas téma, mert, valljuk be, a pénz mindenkit érdekel. Ha nincs elég, akkor azért, ha meg sok van, akkor azért.

Egyébként tudtátok, hogy a jamaikai reggae szlengjében a "jesus" szó nem Jézust jelenti, hanem a pénzt, mert a helyiek azt vették észre, hogy a fehérek istene a pénz. Ez azért elég sommás, nem?

---
Miért kell egyáltalán gazdálkodnia az embernek? Miért kell kiszámolnia azt, hogy mit termel, mennyiért, mennyiért adja el, mi gazdaságos, és mi gazdaságtalan, mi drága, és mi olcsó? Miért kell gazdálkodással bíbelődnünk?

Azért, mert az általunk felhasznált javak nem állnak rendelkezésre korlátlan mennyiségben.

Gondoljunk csak bele, hogy nem kellene gazdálkodni akkor, ha minden korlátlanul rendelkezésre állna.

Egyébként az ember valóban nem is gazdálkodik azzal, amiről úgy gondolja, hogy korlátlanul van, vagy amiről nem érzi azt, hogy korlátolt mennyiségben lenne jelen.

Most hirtelen a levegő az, ami eszembe jut, mint gyakorlatilag korlátlanul meglévő dolog, amire az embernek szüksége van. Nem is tudom, van e még más ilyen. Persze a levegő sem korlátlan, de jelenleg még tudunk lélegezni belőle, és pénzbe sem kerül. - Talán pont ez lehet a legbiztosabb jele annak, hogy valami gazdálkodás tárgya, hogy kell e érte fizetni, vagy ingyen van. Ha valamivel az ember elkezd gazdálkodni, az onnantól kezdve biztosan pénzbe kerül. A tiszta víz az iparosítás előtt még ingyen volt, lehetett inni a folyóból stb. Ma ingyen van? Nem. És a tiszta ivóvíz egyre értékesebb. Az ember oda jutott, hogy egyre gondosabban kell vele gazdálkodnia, mert egyre kevesebb van belőle.

-- Tehát, az ember gazdálkodik, hogy előállítsa, vagy kitermelje azokat a javakat, amelyeket elfogyaszt. Aki a fogyasztásban részt vesz, annak hozzá kell járulnia a termeléshez azzal, hogy vételárat fizet a termékért.

Ez eddig mind szép és jó, de az utóbbi száz évben ez a javakat megtermelő gazdálkodás elkezdett megváltozni, a nyolcvanas, kilencvenes években, pedig felgyorsult és kiteljesedett ez a folyamat.

A változás abban van, hogy az emberiség a javak megtermeléséről kezd átállni a pénzzel való gazdálkodásra. A pénz a gazdaságban a közvetítő közeg szerepét tölti be, de immár végcél lett. A cél nem a javak előállítása, hanem a pénzből még több pénz előállítása lett.

Ennek az új gazdaságnak a legfontosabb fogalma, gondolata és találmánya a kamat és a hitelezés széles körű használata.

Hitelt adnak kamatra.

Nem szeretnék állást foglalni abban, hogy a hitel és a kamat önmagában jó dolog, természetes része a gazdaságnak, vagy nem. De az biztos, hogy ennek az új világnak az egyik jellemző folyamata az, hogy igyekszik az embereket és a cégeket eladósítani. Ezt az igyekezetet a magánszemélyek irányába ugyan úgy láthatjuk, mint ahogy jelen van az államháztartás szintjén, az önkormányzatokban, és a cégek szintjén is. Elég, ha arra a rengeteg reklámra gondolunk, amely mindenféle hitelkártyákat és miegyebet kínál nekünk naponta. Ez párosul az azonnali fogyasztás lehetőségének folyamatos sulykolásával. Az eredmény az, hogy az emberek előre költenek, és egyre inkább hitelből élnek.

Amikor azt halljuk a hírekben, hogy a magyar költségvetés hiánya ennyi, vagy annyi, akkor tudnunk kell, hogy ez egy olyan adósság, amely mindannyiunkat terhel. Ez a fránya dolog, "a költségvetés hiánya" évről évre jelen van, ami azt jelenti, hogy bizonyos adósságokat a magyar állam évről évre tovább görget, és újabb hitelekből törleszti a korábbi hiteleket. Mint egy felelőtlen állampolgár, aki rendszeresen újabb hiteleket vesz fel azért, hogy a korábbiakat visszafizethesse. Ez meg miféle gazdálkodás? Nem hangzik valami jól.

A világ legtöbb állama egyszerűen el van adósítva. Kevés olyan ország van, amelynek a költségvetése többletet mutat, tehát kevesebbet költ, mint amennyi bevétele van. Pedig ha az ember józanul végig gondolja a dolgokat, akkor szerintem, arra jut, hogy az ember (vagy bármi) ne költsön folyamatosan többet, mint amennyi bevétele van. Ez talán a gazdálkodás legfőbb elve. De az államok ezt nem tartják be. Elköltik a pénzt, és még hiteleket is felvesznek, aminek persze kamatai vannak.

Kirívó példa az USA. Már elég rég óta rendszeresen hatalmas az USA államadósága. Az átlag amerikai ember szintén hitelekből él. Az USA gazdasága rengeteget termel, de még több az, amit elfogyaszt. A kettő közötti különbözetet hitelekből fizeti. És ki hitelez az USA-nak? Mivel a föld vezető hatalma, ezért mindenki. Tehát az amerikai életszínvonalat a föld többi országa finanszírozza. Hogyan finanszírozza? Az USA piacra dob különböző állampapírokat, kötvényeket stb. amelyekre garantált kamatot fizet, és ezeket a kis és nagybefektetők megvehetik és meg is veszik. Minden más ország is kibocsát állampapírokat, és ha valaki megvesz egy ilyet, akkor gyakorlatilag hitelez az államnak.

Az állami szintű eladósodással az a gond, hogy ez mindannyiunk adóssága. Az adósságokkal három dolgot lehet csinálni.

1. Visszafizetni. Az állam bizonyos idő alatt leépíthetné az államadósságot, de erre láthatólag nincsen szándék. Miért nincs? Hát, ez egy külön téma, és itt akár a legrosszabbra is gondolhatunk. Egy másik ok, ha nem építik le az az, hogy túl nagy lett az adósság mértéke.

2. Leíratni. Ez azt jelenti, hogy az adós fizetésképtelenséget jelent, és a hitelt adónak el kell könyvelnie azt, hogy nem kapja vissza a pénzét, vagy csak részben. Viszont ez államcsődöt jelentene, ami semmiképpen nem kívánatos. A leírásra volt példa a rendszerváltás idején. Lengyelországnak olyan hatalmas államadóssága halmozódott fel a 90-es évek elejére, hogy óriási terhet jelentett volna, ha vissza kellett volna fizetni. Ezért a nemzetközi hitelezők elengedték ezt a hatalmas adósságot. Más kérdés, hogy ennek a hitelnek részét, vagy egészét Lengyelország gyakorlatilag már visszafizette a kamatok és kamatos kamatok révén.

3. A harmadik lehetőség a görgetés, tehát újabb hitelből kifizetni a korábbit. Ezzel azonban egy olyan adósság spirál állhat elő, amiből nehéz szabadulni. Ebben csücsülnek a világ államai.


Hogyan lett nagy üzlet a hitelezés?

Már a régi korok uralkodóival, királyaival is gyakran előfordult az, hogy eladósodtak. Leggyakrabban a háborúk idején történt ilyen. Ekkor gazdag kereskedő és bankár családoktól kaptak pénzt, természetesen hitelre. Idővel ezek a gazdag bankárdinasztiák hatalmas vagyonokat halmoztak fel generációkon keresztül. Talán senki sem naiv annyira, hogy ne tudná elképzelni azt, hogy a gazdasági hatalom idővel politikai hatalommá is átalakul. Ezek a családok egyre csak növelték befolyásukat, részben pont a hitelezésen keresztül. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy ezek az uralkodók nem mindig tudtak fizetni, ezért kisebb nagyobb gesztusokat kellett tenniük a vagyonos hitelezőiknek.

Mi az összefüggés az állam által kivetett adók és az államok eladósodása között?

Ha valaki kiszámolja azt, hogy összességében mennyi adót is fizet az államnak, akkor kiderül, hogy januártól május végéig csak azért dolgozik, hogy az adókat meg tudja fizetni. Tehát egy átlag állampolgár egy évből 5-6 hónapot az államnak dolgozik. Nem sok ez egy kicsit? Mi ennek az oka? Azon túl, hogy minden közösségnek vannak közös költségei az adók egy jelentős, és egyre növekvő része az adósságszolgálatra megy el.

Egy magánszemély hitelképességét a bank a jövedelmein keresztül ítéli meg. Ha valakinek magas alapfizetése van, akkor a bankok szívesen adnak neki hitelt, mert a hitel fedezete az illető magas fizetése.

De mit tegyen egy nemzetközi hitelező, aki egy ország államának ad hitelt? Mi lehet ott a fedezet? Mi garantálja azt, hogy a hitelező visszakapja a pénzét? A válasz: a törvényileg kivetett adók. A mai magas adók oka és szerepe jelentős részben az, hogy az ország hitelképességét biztosítsák a hitelezők felé. Tehát azért kapunk magas adókat a nyakunkba, hogy az államunk felvehessen olyan hiteleket, amelyekre talán nem is lenne szükség, illetve más módon is megfinanszírozhatóak lennének.

Tudom, hogy most olyan dolgokról írok, amelyekkel vitatkozni lehet. A hivatalos közgazdászképzés nem erről az oldalról szokta bemutatni a dolgokat, de egyre többen vannak a világban, köztük jeles közgazdászok is, akik, hogy úgy mondjam, átlátnak ezen a rendszeren, és akik alapvetően megkérdőjelezik azt, hogy ez a rendszer a népesség érdekeit szolgálja e. Ez a rendszer sokkal inkább a nagy nemzetközi hitelezők, és a pénztulajdonosi réteg érdekét szolgálja. Ezen a hitelrendszeren keresztül a föld népessége gyakorlatilag folyamatosan adót fizet egy szűk és nagyon gazdag rétegnek. Persze adók mindig is voltak, mondhatná valaki, de itt az a kérdés, hogy mit kapnak az emberek ezért az adóért? Ha valamit kapnak, akkor ez rendben is lehet, de a kamatos kamat mechanizmusán keresztül többszörösen visszafizetni egy egyszeresen megkapott pénzösszeget nem tűnik rendben lévő dolognak.

Az államok ma úgy jutnak többletforrásokhoz, hogy különböző állampapírokat bocsátanak ki, amelyeket a befektetők megvesznek, és amelyeknek a kamattal együtt történő visszavásárlását az állam garantálja. Egy állam más módon is finanszírozhatná a költségeit, oly módon, amely nem hoz létre adósságot, és nem kell utána kamatot fizetni. Ez a pénzkibocsátás módjával van összefüggésben.

Tehát egyik oldalon vannak a hitelfelvevő államok, cégek, személyek, a másik oldalon, pedig a pénztulajdonosi réteg, akik egyre gazdagabbak lesznek, mert a pénzüket a kamatos kamat miatt fialtatni tudják. A kamatos kamat azt eredményezi, hogy egy nem túl nagy összeggel elindulva 10-20 év alatt is hatalmas vagyon jöhet létre.

Azt hiszem, nem mondok nagy számot akkor, ha évi 20%-os hozamot feltételezek példaként. Aki még nem számolta ki, hogy pl. ötmillió forintból mekkora összeg lesz kamatos kamattal öt, tíz vagy tizenöt év alatt, annak javaslom, hogy üljön le papírral és ceruzával, és számolja ki. Minden évben az aktuális összeget meg kell szorozni egy egész kettő tizeddel. Így működik a kamatos kamat.

Mindez azt eredményezi, hogy a pénztulajdonosi réteg egyre gazdagabb lesz, és a vagyonos és vagyontalan réteg közötti különbség egyre nagyobb.



Olvasd el a többi írásunkat is!
Visszatérés a főoldalra.