"Aki három nappal előre képes látni, gazdag lesz háromezer évre." /japán közmondás/

Főoldal    A tőzsdei tanfolyamok összehasonlító fóruma








A kereskedés pszihológiája.

Megtanulhatja valaki a trendeket, a fordulómintákat, a beszállópontokat és mindent a termékéről, a piacról, de ha nincs meg a megfelelő mentális hozzáállás, akkor az illető nem fog tudni profitálni a tudásából.

Elsőre tűnhet úgy, hogy nem is olyan nehéz kereskedni és nem is baj, ha valaki tanulóként az elején ezt gondolja. A nehézségek nagy része inkább abból fakad, hogy nap mint nap következetesen végre kell hajtanunk valamit.

Mi a kereskedés lényege? Az, hogy ugyanazt csináljuk, mint a piac nagyobbik része, de egy kicsit megelőzve őket. Itt alapvetően arról van szó, hogy veszünk vagy eladunk. Longolunk, shortolunk, tartjuk amink van vagy egyáltalán nem veszünk fel pozíciót.

Az ár mozgását egyetlen dolog befolyásolja. Hogy miből van több. Vevőből vagy eladóból. Ha több a vevő, akkor az ár emelkedik, ha több az eladó, akkor csökken.

Ha vevők áramlanak be a piacra, akkor a technikai elemző ezt szeretné idejekorán észrevenni. Hogy lehet észrevenni? Bizonyos mintákból, jelekből vagy indikátorok segítségével.

Lehet még egy dolog, amit "megérzésnek" hívnak. A megérzés gyakran gyakorlatilag nem azt jelenti, hogy valaki ténylegesen használja a hatodik érzékét, bár kétségtelen, hogy létezik ilyen. A technikai elemzők "megérzése" mögött gyakran egyszerűen az évek alatt felhalmozódott tapasztalat húzódik meg. Aki évek óta, naponta a grafikonokat böngészi, az elraktároz sok sok mintát, amelyet tudatosan vagy "tudattalanul" érzékel.

Tehát a kereskedő kutakodásának tárgya és célja az, hogy észrevegye azt, ha vevők vagy eladók nagyobb mennyiségben áramlanak be a piacra. Persze ha leesik az ár, vagy felmegy, akkor tudjuk, hogy ez megtörtént, de az elemző ezt a folyamatot még az elején szeretné felismerni. Az nem segít rajtunk, ha utólag ismerjük fel, hogy valami megtörtént. Akkor már lekéstük.

Az a kereskedő fog profitálni, aki a nagy mennyiségű vevői vagy eladói nyomást még az előtt felismeri, hogy az ármozgás lekövetné ezt a folyamatot. Ekkor vannak azok a jelek, amiket vételi és eladási jelnek nevezünk.

Mindebből az következik, hogy követnünk kell a "nyájat".

Az élet sok területén igaz lehet az, hogy a nyájjal menni nem túl érdekes, és van, aki azt mondja, hogy ha pl. gazdag akarsz lenni, akkor nézd meg, mit csinál az emberek 90 %-a, és csináld pont az ellenkezőjét. Vagy máshogy megfogalmazva "ha mások nyomában jársz, akkor nem tudod őket megelőzni" stb.

Az a helyzet, hogy a tőzsdei kereskedő nem akkor nyer, ha mást csinál, mint a többiek, hanem ha azt csinálja, amit a legtöbben, de egy kicsit előbb, mint ők.

A kereskedőnek a piac hullámzásait kell lekövetnie, és a nyájjal kell mennie, mert a nyáj nyomja le, vagy fel az árat. Nem szeretsz a nyájjal menni? Én sem, de itt ezt kell csinálni. Nem szeretsz másokhoz alkalmazkodni? Gyakran én sem, de itt erre van szükség, ha pénzt akarunk keresni.

Az a tény, hogy a piacot kell követni nehézséget jelenthet az embernek. Ha valaki azt szokta meg, hogy a munkájában okozó legyen, akkor problémát jelenthet neki az, hogy itt nem lehet okozó. Egy vállalkozó vagy vezető beosztásban lévő személy tudja, hogy ha nem végez, vagy végeztet el valamit, akkor az nem lesz meg magától. Ezeknek az embereknek kezdeményezőnek kell lenniük, mert a pozíciójuk ezt kívánja meg. Vagy épp azért vannak abban a pozícióban, mert alapvetően kezdeményező, aktív személyiségek. A kereskedés során nem nagyon tudsz kezdeményező lenni. Te egymagadban nem tudod befolyásolni az árfolyamot, tehát ez egyfajta passzív tevékenység. Olyan, mint amikor a szél irányát figyeljük a vitorlázáshoz.

Viszont a megfigyelés nagyon fontos. Tehát nyugodtan kell ülni és figyelni. És mi van, ha nem látok jelet? Ekkor a legtöbb ember "talál" valamilyen jelet magának. Azt mondja: "Hát, ma nincs jel, de ami van, abból még ez a legjobb" - És beszáll. Az eredmény? Mondjuk úgy, hogy kétséges.

Mi volt itt a hiba? Az, hogy az ember alapvetően nem szereti az ürességet, ezért hajlamos beletenni "valamit". "Ha nincs jel, akkor találok egyet, mert már nagyon szeretnék kereskedni".

A kereskedési felületek demo változata kitűnő arra a célra, hogy a "kereskedési kényszerünket" levezessük rajta. Természetes érzésnek tartom, hogy valaki türelmetlenül várja azt, hogy végre kereskedhessen. De ilyenkor érdemes nem megfeledkezni arról a tényről, hogy a tőzsdézést elkezdők nagyon magas százaléka (90 körüli érték) az első adag pénzét egyszerűen elveszti a tőzsdén. Ez egy nagyon nagy arány, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kudarc után a legtöbben végleg felhagynak a tőzsdézéssel.

Tehát ha frissen szerzett tudásunk birtokában az ujjunk a "vétel" gomb felett vibrál, akkor gondolkozzunk el egy pillanatra, hogy tényleg nem kéne-e előbb a demo verzión kipróbálni a dolgot.

Ha a tőzsdézéshez szükséges lelkiállapotról beszélünk, akkor előbb beszélnünk kell egy kicsit arról, hogy hogyan keresik a pénzt általában az emberek. Ehhez én most két fő kategóriára osztom az embereket. Az egyik az olyan alkalmazottak csoportja, akik valamilyen cégnél a céges piramis legalján helyezkednek el. Tehát nincs beosztottjuk, de főnökük legalább egy van. A másik csoport a vezetők, illetve a vállalkozók csoportja.

Az alkalmazottak inkább munkaidőben gondolkodnak. Tehát megmondják nekik, hogy mit kell csinálni, és ezt végzik, mondjuk reggel nyolctól délután ötig. Ha közben néha nincs mit csinálniuk, akkor örülnek, mert "megy a munkaidő". Ha a munkaidőt ki lehet tölteni kicsit lassabb, vagy kevesebb munkavégzéssel, akkor ezt gyakran kihasználják, és nem végeznek el többet annál, mint ami "szükséges". A helyzetet jól kifejezi az a mondás, hogy "a főnökök csak annyit akarnak fizetni az embereknek, hogy azok még ne hagyják ott őket, az alkalmazottak pedig csak annyit dolgoznak, hogy még ne rúgják ki őket". - "Fanyar" egy mondás ez, hogy igaz vagy nem, hagyjuk. De annyi mindenesetre biztos, hogy ha valakit "munkaidő" után fizetnek, akkor hajlamos lesz "munkaidőben" és órabérben gondolkodni.

Hogyan gondolkodik egy vezető, vagy főleg egy vállalkozó? Nem időben, hanem elvégzett munkában, megoldott feladatban.

Na, most. A tőzsde se nem a több vele töltött időt, se nem az aktívabb tevékenységet nem jutalmazza meg arányosan. A tőzsde nem fizet órabért, és ha valaki többet kereskedik azért, hogy több pénzt keressen, akkor lehet, hogy inkább veszteség lesz a vége nem pedig az áhított többlet.

Azt javaslom, hogy ha tőzsdézni szeretnél, akkor felejtsd el azt, ahogyan egyébként az emberek a pénzt megkeresik, vagy amiért fizetnek nekik.

Vannak olyan időszakok, amikor nem lehet jól kereskedni. Vannak olyan időszakok, amikor az általad követett stratégiával nem lehet jól kereskedni, de egy másikkal igen. Vannak olyan időszakok, amikor nagyon jól tudsz kereskedni és minden nagyon könnyűnek érződik. Máskor az fordul meg a fejedben, hogy a stratégiád nem sokat ér, nem valami használható.

A piac nem mindig ugyan olyan. Vannak lanyhább napok, időszakok és vannak olyanok, amikor az ember kapkodja a fejét, hogy mi történik.

Mindez azt jelenti, hogy akkor kell kereskedni, amikor lehet kereskedni. És ha nem lehet kereskedni, akkor nem szabad erőltetni.

A kereskedésről nekem mindig egy vadász jut az eszembe, vagy egy horgász. Ha elképzeled, hogy mitől jó egy vadász vagy egy horgász, akkor kapsz egy képet arról, hogy mik a jó kereskedő jellemvonásai. Most nem arra gondolok, hogy csöndben van, vagy ilyesmi, hanem a következőre:

A horgász bedobja a csalit, aztán csak figyel és vár. Vár és figyel, és élvezi a természetet, de fél szemmel a botot és az úszót figyeli.

Ha lát valamit, ami jel lehet, akkor óvatosan megfogja botot, de még nem csinál semmit. Amikor biztos benne, hogy itt a pillanat, akkor "bevág". Az után jó esetben kihúzza a halat, de néha a hal elviszi a csalit és még a damilból is valamennyit. Ekkor nem bánkódik, hanem feltesz még egy csalit, és bedobja.

És mi van, ha "nem harapnak a halak"? Ekkor nem kezdi el rángatni a botot össze vissza, vagy nem kezd el valami egész mást csinálni unalmában, például verébre vadászni horgászbottal vagy ilyesmi, hanem elkönyveli, hogy ez egy ilyen nap és hazamegy. De egyet biztosan tud. A vízben vannak halak, még ha aznap nem is fogott semmit és azt is tudja, hogy képes kifogni őket.

Tehát a jó horgász türelmes, pontos, felismeri a jelet és alkalmazkodik a "haljáráshoz".


Van még egy változó a rendszerben, és ez maga a kereskedő. Mi van, ha valamiért nincs kedved kereskedni, fáj valami, vagy zaklatott vagy? Én azt mondom, hogy ilyenkor ne kereskedj, mert könnyebben követsz el hibát. Ha az ember nem érzi jól magát, akkor a tudatossági szintje is alacsonyabb. Ekkor csinálj valami mást, amíg jobban nem érzed magad. A gyakorlat és a rutin növekedésével egyre ritkábbak lesznek azok az idők, amikor szubjektív okok miatt nem kereskedsz, mert a rutin mindezt áthidalja.



Olvasd el a többi írásunkat is!
Visszatérés a főoldalra.